A mai individualista világban egyre jobban érzem az igazi emberi közösségek és a valahová tartozás érzésének hiányát. Érezhetjük ezt munkahelyeken, családokban és baráti közösségekben is, és az ezzel járó kapcsolati nehézségek szerintem az életünk minőségének egyik alapvető meghatározója lehet. Fontosnak érzem ezért, hogy írjak arról, hogy adottságaik alapján miben segítik a közösségeket a szuperérzékenyek jelenléte és mik segítik számukra a közösségi működést. Ez a fajta információ hasznos lehet bármely kapcsolatunkban – és segíthet sikeresebben együttműködni másokkal. Remélem, hogy ez nemcsak szuperérzékenyeknek segíthet felismerni a kapcsolataikban betöltött szerepeiket, hanem mások is árnyaltabban tudják megérteni mire számíthatnak egy szuperérzékeny kollégával vagy társsal. Hozzáteszem, hogy a szuperérzékenység csak egyfajta emberi különbözőség, ami mellett még sok más tényező határozza meg egy ember működését és ezért a szuperérzékenyek is mind egyediek – hasonlóan, mint ahogy lehet a fagylaltról általánosságban írni, de ettől még nagyon eltérő ízűek és minőségűek a fagyik.
Empátia, érzelmi intenzitás, felelősség vállalás
A mások és önmaguk érzéseire való érzékenység miatt a szuperérzékenyek jók a közösségi harmónia érdekének empatikus és intuitív képviseletében – ösztönösen beleélik, beleérzik magukat a TE, a MI és a MINDENKI szempontjaiba és azokat a megoldásokat keresik amik lehetőleg mindenki számára a legjobbak. Ők azok, akik a leghamarabb észreveszik a kapcsolati problémákat, még ha ezek nincsenek is kimondva – mert ők érzik az apró feszültségeket is egy közösségben. A saját személyes szükségleteiket viszont alárendelhetik a többség igényeinek és nem képviselik ezeket eléggé erősen – ezáltal könnyen kimerülhetnek és kiéghetnek. A végletekig lojálisak tudnak lenni egyes emberekhez is, ami miatt néha elveszíthetik a szemük elől a többség érdekét vagy a gazdasági realitásokat.
Felelősséget vállalnak azokért a dolgokért, amiket fontosnak éreznek a közösség számára (pl. igazság, együttérzés, igazságosság) és ezekért az ideálokért cselekednek és fel is szólalnak, ha szükségesnek érzik. A felelősség vállalásuk szerintem nem annyira egy erős ego működéséből, inkább egy erős felettes én működéséből származik. Tehát nem az elismerés, vagy az önérvényesítés a fő mozgató rugójuk, hanem inkább egy ideálisnak tartott működés és együttműködés megvalósítása. Ezért gyakran lelkiismeretes aktivisták, akik kis dolgok elvégzését is önként és csinnadratta nélkül elvállalják, pl. rendet teremtenek a közösségi terekben vagy értő, empatikus figyelemmel meghallgatnak másokat. Tipikusan nem szeretnek a figyelem központjában lenni, mert ezt túl stimuláló lehet számukra, ezért inkább másodhegedűsök és közösségi tagok akik nem igazán vágynak a vezetői szerepre. Gyakran halk beszédűek és segíti őket ha mások kihangosítják, támogatják a hasznos felvetéseiket. Ha félreértik a jó szándékaikat, ez mélyen megbánthatja őket és ezért vissza is húzódhatnak a felelősségvállalástól.
Részletorientált, hosszútávú, komplex gondolkodási képesség és óvatosság
A szuperérzékenyek jók a precíz, minőségi és biztonságos munka és együttműködés átgondolására és megtervezésére és ösztönösen fenntartható megoldásokra törekednek. Gyakran kreatív, egyedi megoldásokat tudnak javasolni, amik sok szempontot figyelembe vesznek. Lassú döntéshozásuk türelmetlenséget szülhet másokban, viszont alaposságot, megfontoltságot kapunk cserébe. Jók a minőség és a biztonság ellenőrzésére is a közös tevékenységi folyamatok során, tehát visszajelzéseket adni arra, hogy jól mennek-e a dolgok vagy felmerült valami előre nem látott probléma, vagy kapcsolati nehézség, amire fontos odafigyelni, reagálni. Nem erősségük viszont a gyors kivitelezés, pl. megelégedni egy terv és az előkészületek minőségével és elkezdeni cselekedni. Segíti őket, ha mások praktikus kereteket szabnak számukra és visszajelzést adnak arra is, hogy szerintem ez már elég jó – csináljuk és majd módosítunk dolgokon a folyamat során, ha szükséges.
Érzékeny reagálás a környezeti hatásokra és az e miatti besokallás
Jó érzékkel teremtenek harmonikus, egészséges és kényelmes környezetet a közösségekben, mert gyakran érzékenyek pl. a mesterséges anyagokban lévő kemikáliákra, és zavarja, túlstimulálja őket a káoszos, kényelmetlen környezet. A testi érzékenységeik idegesítőek is lehetnek mások számára, akiket nem zavar pl. a huzat vagy a zaj. Nagyon jól tudnak egy témában mélyen elmerülni és azt körbe járni, viszont ha egyszerre több dolgot és gyorsan kell megoldani akkor könnyen besokallnak. Érzelmileg feszült szituációkban is könnyen kicsapódik náluk a biztosíték és ez riasztható lehet másoknak. Hasznos emlékezni arra, hogy a besokallás az egy természetes emberi reakció az idegrendszer túlingereltségére, tehát elsősorban egy fiziológiai jelenség – ami a szuperérzékenyeknél hamarabb bekövetkezhet. Ilyenkor segít egy kis időre csendben lenni és lassú, mély lélegzeteket venni, esetleg a szemünket is behunyni vagy egyedül lenni. Ezzel lecsökkentjük a bejövő ingereket és lenyugtatjuk az idegrendszert és viszonylag gyorsan visszaállhat a normális működésünk. A közösségekben feszültséget kelthet a szuperérzékenyek nagyobb egyedüllét iránti igénye – félreérthetik, hogy ezért nem eléggé közösségi emberek, pedig éppen azért van szükségük az egyedüllétre is, hogy a maguk intenzív módján hasznos részei lehessenek a közösségeknek. Megértéssel és a különbözőségük elfogadásával olyan közösségi tagok lesznek, akik a szív, az értelem és az akarat együttműködését elősegítik az egész közösség számára.
Neked milyen tapasztalataid vannak szuperérzékenyként közösségben lenni vagy a szuperérzékeny emberekkel való együttműködésről?
