John O’Donohue versét a változás nehézsége és fontossága ihlette. Ha szuperérzékeny emberként álmaid megvalósításán gondolkodsz olvasd el ezt útravalóként.
Egy új kezdetért
John O’Donohue verse Davis Ildikó fordításában
A szív távoli helyein,
Hová elméd sosem gondolna kalandozni,
Ez a kezdet csendesen formálódik,
Várva arra, míg készen állsz emelkedni.
Hosszú ideje figyeli vágyadat,
Érezve a benned növekvő ürességet,
Észlelve, ahogy erőlteted magad tovább,
Mégis képtelen elhagyni mindazt, mit kinőttél.
Látott, ahogy a biztonság csábításával játszol
És a szürke ígéreteket, mit a változatlanság suttog,
Hallotta a zűrzavar hullámait emelkedni s enyhülni,
Azon tűnődve, mindig így fogsz-e vajon élni.
Aztán az öröm, amint fellobbant bátorságod,
És egy új terepre léptél,
Szemed újra fiatalos energiával, álommal teli,
A bőség útja nyílik meg előtted.
Bár az úti cél még nem világos
Bízhatsz e nyitás ígéretében;
Tárd ki magad a kezdet kegyelmébe
Mi összhangban van életed vágyával.
Ébreszd fel lelkedet a kalandra;
Ne tarts vissza semmit, tudj tétben könnyedséget lelni;
Hamarosan új ritmusban leszel otthon,
Hisz lelked érzi már a rád váró világot.
***
Ha tudsz angolul a verset eredeti nyelvén olvasd itt.
John O’Donohue ír költő és filozófous írásait ezen a helyeken találod:
Weboldal: https://johnodonohue.com/works
