A modern társadalmakban szédítő tempóban terjednek a lelki betegségek. Beteg a társadalmunk, vagy ez így normális? Máté Gábor Normális vagy című legújabb könyvében több mint negyvenéves orvosi praxisa alapján azt írja, hogy amit normálisnak gondolunk, az korántsem az. Figyelmen kívül hagyjuk a traumák és a stressz ártalmas hatásait, illetve a modern élettel járó összes olyan feszültséget, amely rátelepszik a testünkre és a lelkünkre, illetve az egészségünket károsítja.
Gyakran a rendelkezésünkre álló számtalan jól képzett szakember és különleges, modern eszköz sem segít rajtunk, mivel a nyugati orvoslás nem a teljes embert vizsgálja. Amikor az emberre csak a fizikai szinten tekintünk, nagyjából a legfejlettebb főemlősként gondolunk rá. Elfeledkezünk azokról a lelki és szellemi tényezőkről, ami az embert tudatossága és teremtőereje által az állatvilág felé emeli és fontossá teszi. Normális vagy című könyvében Máté Gábor tömören összegzi az érzékenységgel kapcsolatos alapvető problémát a tipikus mai hozzáállásban:
„Ne legyél olyan érzékeny!” – mondják gyakran az embernek. Más szavakkal: „Ne legyél már annyira önmagad!”
Nem is csoda, hogy olyan sok érzékenyebb lelkű ember találja nehezen a helyét a természettől messzire szakadt modern életben azt érezve, hogy valahogy az ő nézőpontja nem ugyanúgy érvényes, mint azoké, akik kevésbé érzékenyek.
Sosem felejtem el, hogy amikor az Integrál Pszichológia szakon a normalitás egyik modern felfogásáról tanultunk, végigérve a sok elváráson ezzel kapcsolatban, spontán nevetésben tört ki az évfolyam. Szerintem ez egyszerűen egy zsigeri szintű reakció volt annak a képtelenségére, hogy a modern ideálok alapján nemcsak a népesség túlnyomó többsége, hanem még a segítő szakemberek túlnyomó többsége sem érné el a mércét ahhoz, hogy hivatalosan normális, érett, önmegvalósító embernek számítson.
Miért fontos ezt tudni?
Szerintem azért, mert Carl Rogers, a személyközpontú pszichológia alapítója szerint:
„nem tudunk megváltozni, nem tudunk továbblépni onnan, ahol vagyunk, csak ha tökéletesen elfogadjuk magunkat. Ezután a változás szinte észrevétlenül következik be.”
A változás paradoxona tehát, hogy az tud változni bennünk, amit el tudunk fogadni magunkban először. Így volt ez velem is, amikor a szuperérzékenységgel kapcsolatos tudományos információk segítettek elfogadni magamban ezt a fajta emberi különbözőséget. Azzal, hogy tudatosult az, hogy ez a fajta idegrendszeri variáció nemcsak az embereknél, hanem több mint 100 állatfajnál is tipikusan minden ötödik egyénre jellemző, nem tekintettem többé magam „alapjaiban elrontottnak” és el kezdtem szárnyalni az önismereti utamon és az életemben. Ezért tartom jelentősnek a szuperérzékenységgel kapcsolatos ismeretek terjesztését. Lényeges különbséget hoz a környezeti hatásokra érzékenyebb emberek életébe, amikor megértik a belső működésüket és a alapvető természetük megváltoztatása helyett a szükségleteiknek megfelelő életmód kialakítására törekednek.
Ezért született a 6 alkalmas önismereti csoportom szuperérzékenyek számára is, és én magam is megdöbbentem milyen óriási hatása volt a résztvevőkre az, hogy mélyebben megismerhettek más szuperérzékeny embereket és megmutathatták önmagukat is őszintén. Az érzékenységüket elfogadó módon beszéltünk a kihívásaikról és arra koncentráltunk, hogy gyakorlati módszereket kapjanak ezekre. Az egyik résztvevő így írt az élményéről:
”Elfogadó, támogató közeg, elvárások nélkül. Nem volt véleményezés, bírálás, okoskodás, amit külön szeretnék megköszönni. Úgy éreztem látható vagyok. Biztonságban oszthattam meg az érzéseimet, belső küzdelmeimet szuperérzékenyként. Megértésre és elfogadásra találtam, hogy érezhetem azt amit érzek bűntudat nélkül. Minden rendben van velem, szerethető vagyok, értékes vagyok, még akkor is ha másképp működöm mint az emberek többsége.”
Segítő szakemberek – szükség van rátok!
Szeretném ha minél több segítő szakember hasonló normalizálással, elfogadással és megértéssel tudná támogatni a szuperérzékeny embereket, akik egy kisebbséget jelentenek a népességben, de az önismereti munkát végzők valamivel több mint felét jelentik Dr. Elaine Aron kutatásai alapján. Hogy ezt elősegítsem, szeretném minél több segítő szakemberrel is megosztani azt a tudást, amit 14 év alatt a szuperérzékeny emberekkel való munkám során szereztem a támogatásukról.
Ezért született meg a szuperérzékeny kliensekről szóló egy napos tréningem is. Ezzel a tréninggel egy szemléletet alapozok meg és gyakorlati módszereket adok át, hogy ők is minél eredményesebben tudjanak dolgozni ezzel a jelentős csoportjával az önismereti munkát végzőknek. A visszajelzések a tréning eddigi résztvevőitől szintén nagyon pozitívak, kiemelve a hétköznapokban és kliensekkel is használható tudást és praktikus technikákat.
A következő szuperérzékeny kliens tréning Budapesten 2025.02.22-én 10-18:00 lesz és további alkalmakat is tervezek. Szeretettel várok mindenkit, aki bármilyen terápiás, oktatási és támogató szerepet tölt be felnőttekkel vagy gyerekekkel. Ha számodra is fontos, hogy minél több segítő szakember tudja eredményesen támogatni a szuperérzékeny embereket, arra kérlek oszd meg ezt a cikket és továbbítsd szakembereknek, akik számára hasznos lehet elolvasni.
További információ:
A Szuperérzékeny kliens tréningről és a Szuperérzékenyeknek szóló 6 alkalmas online önismereti csoportról a https://szupererzekeny.hu/esemenyek/ oldalon találhattok további részleteket és ott tudtok jelentkezni is.
Ha fejlődni szeretnél és érdekel a változás paradoxona, ajánlom figyelmedbe Schulman István írását: https://www.schulmann.hu/istvan/a-valtozas-paradoxona/ írását is:
