Szeretettel osztom meg veletek a fordításom Leyla Aylin inspiráló írásáról. Úgy érzem pontosan kifejezi azt a minőséget, ami fontos lenne a világunk jobb, élhetőbb és fenntarthatóbb útra tereléséhez.
Általában nem tudunk egy problémát megoldani ugyanazzal a módszerrel, amivel előállítottuk. Szükséges egy új nézőpont, egy másfajta hozzáállás – különben csak újból és újból, újratermeljük ugyanazokat a problémákat.
Változnia kell valaminek belül ahhoz, hogy kívül is változni tudjon valami.
Ha te is érzed a belső változás szükségességét és még nem tudod a következő lépést ebben, hasznos inspiráció lehet ez az írás számodra is.
***
Milyen bátor vagy, hogy lelassítasz
Leyla Aylin írása Davis Ildikó fordításában
Milyen bátor vagy, hogy lelassítasz. Hogy nem fejezed be a tennivalók listáját.
Milyen bátor vagy, hogy nem lépted át a célvonalat, mert a tested azt mondta, hogy „elég”.
Milyen félelmetes vagy attól, hogy lelked nyugalmát választod azokkal a hangokkal szemben, amelyek mindig a több felé hajtanak.
Milyen merész, milyen lázadó vagy –
igen, Te –
tiszteletben tartva saját természetes ritmusod, szembemész a kultúra nyaktörő ütemével.
Hajlamosak vagyunk hősökké tenni azokat akik éhesek az ambíciótól, szakadatlanul tevékenykednek, mindig többet termelnek.
Tapsolunk azoknak, akik nem hajlandók megállni vagy pihenni. Akik annyira megerőltetik magukat a teljesítmény nevében, hogy közben feláldozzák testüket, lelküket és szívüket.
Ünnepeljük azokat, akik betegek vagy öregednek, de soha nem mutatják ki, soha nem lassítanak, soha nem árulják el a sebezhetőség egy pillanatát sem.
Ez a késztetés néha hősies lehet. Szükség lehet a túlélésünkhöz vagy a nagyobb javunkhoz.
De,
Hősökké akarom kiáltani azokat, akik lelassulnak.
Hősökké akarom kiáltani azokat, akik hallgatnak a testükre, és nem törekszenek többre, mint amire a léleknek valóban szüksége van.
Hősökké akarom kiáltani azokat, akik nem erőltetnek vagy lökdösnek, hanem átadják magukat minden pillanatnak, ahogy az megnyílik.
Szeretnék gratulálni azoknak, akiket nem az általunk ismert sikerek hajtanak, hanem valami mélyet, finomat és szükségeset ápolnak.
Szeretném megünnepelni azokat, akik elég bátrak ahhoz, hogy felhagyjanak mindennel, akár egy pillanatra is, és a szívükben lévő fájdalommal üljenek.
Sokak számára nehezebb feladat ez, mint a legmagasabb csúcs megmászása.
Hősökké akarom kiáltani azokat, akik tiszteletben tartják korlátaikat.
Akik képtelenek lépést tartani korunk dolgaival, mégis megjelennek minden mélyreható, szükséges pillanatban.
Valóban bátorság és lázadás minden ilyesmit megtenni egy olyan világban, amely megköveteli, hogy ellenállj saját énednek, saját ritmusodnak, saját lelkednek.
A paradoxon az, hogy gyakran, amikor akár egy percre is abbahagyjuk a szakadatlan tevékenységünket, és meghallgatjuk azt a halk hangot belülről, felfedezzük, mit kell feltétlenül megtennünk, és mi az, ami elmehet ehelyett.
Végre meghalljuk a hívást arra, ami a lelkünket szolgálja és ami szolgálja majd a világot. Se több, se kevesebb.
A hős egyszerűen bátor ember.
Gyere hát, légy lágyan bátor.
Legyél új, csendesebb fajta hős.
Lehet, hogy kevesen tapsolnak, ez igaz, de a lelked az biztosan. 
***
Hasonló belső változásra inspiráló írásokat találtok még a blogunkban: https://szupererzekeny.hu/category/inspiracio/
Ha tudsz angolul az írást eredeti nyelvén olvasd itt.
Leyla Aylin amerikai írónő és jungian terapeuta írásait ezen a helyeken találod:
Weboldal: https://www.leylaaylin.com/blog
Facebook: https://www.facebook.com/LeylaAylinSoul/
Fotó:
Johannas Pleino – https://www.pexels.com/@jplenio/gallery/
